Településünk
Táska község Somogy megyében, a Marcali járásban.
Fekvése:
Táska község a Dél-Dunántúli régióban, Somogy megye nyugati részén a Balatontól délre helyezkedik el. A környék lápos, mocsaras, bokros- ligetes része kedvelt tartózkodási helye az apróvadaknak, a közeli erdőben pedig szarvasok, őzek és dámvadak tanyáznak.
(Videó: Hegedűs Gábor, Táska)
Története:
A kora középkori Táska a mai templomdomb mesterséges halma körül terült el. 1542-ben templomáról is tudunk, amely minden bizonnyal a mai templom helyén állt. A községet először talán 1121-ben említik, mikor is a község mellett halászó helyeket kap a Balatonalmádi monostor.
1298-ban már bizonyosan Táskát említik meg, ekkor a falu neve Villa Task. Táska a 15. század elejétől a Marcali uradalom része. Hogy mikor kerül az uradalomhoz, azt nem tudjuk pontosan. A Pécz nembeli Marczaliak 1275-tól birtokosok Somogy megyében és valószínűleg ettől az időtől kezdve már részese lehet Táska a Marcali uradalomnak.
1488-ban a Marczaliak uradalmait átveszik örökségként a Báthoryak, a király 1495 ben erősíti meg a Báthoryak birtoklását. Táska 1513-ban szerepel először mint Báthory birtok a Marcali uradalom törzstagjaként. Táska átlagos nagyságú falu volt a 15. század végén. Ezt az állapotot szakítja meg a török hódítás. 1543-ban adataink vannak arról, hogy a törökök elpusztítják és menekülésre kényszerítik a lakosságot Marcali és Öreglak vidékéről.
Az 1550-es évektől a terület frontvonallá válik és a végvári harcok csak a hetvenes évek második felében enyhülnek. A török források 1563-ban tüntetik fel a falut Marcali Nahije részeként. Ekkor 5 házat írnak össze Táskán. Ugyanekkor 1564-ben a királyi adóösszeírásokban pusztaféleként szerepel. Ettől kezdve Táska meglehetősen bizonytalan, sőt egymásnak ellentmondó adatokkal szolgál egészen a 18. század közepéig. A török adóösszeírásokban a magyar összeírásokkal ellentétben folyamatosan lakott, 1575 ben 6 házzal, 1580 ban 18 házzal szerepel. Felvetődhet a kérdés, mitől van ilyen ellentét az összeírásokban? Erre Müller Róbert adja meg a választ, aki több ideiglenes szálláshelyet is felfedezett Táska határában. Müller azonosított két török kori településhelyet a Medvogya árok mentén, illetve egyet a Határároknál, melyet szerinte a táskaiak laktak. Itt elsősorban néhány családból álló kis közösségek élhettek a különböző harcoló csapatoktól és adószedőktől távol.
A Báthory család a-16. században szembekerül a Dunántúlt ellenőrző Habsburgokkal. Így dunántúli birtokait nem tudja megtartani. 1595-ben viszont Gróf Nádasdy Ferenc birtoka. Aki mint közismert, az ország egyik legkiemelkedőbb földesura és elegendő erővel rendelkezik, hogy a török birodalom határain belül lévő Táskán is érvényesítse a földesúri jogait.
A Nádasdy uralom alatt Táska tovább él és 1660-ig többé-kevésbé rendszeresen előfordul a különböző adóösszeírásokban. A térségben egyedülálló módon, 1677-től 1699-ig mint elpusztult helyiség szerepel. Széchenyi 1651-ben kerül először kapcsolatba a Marcali uradalommal. Ekkor Széchenyi György pécsi püspök bérbe veszi. 1670-ben Nádasdy Ferencet a Wesselényi összeesküvésben játszott szerepe miatt kivégzik, birtokait elkobozzák és 1677-ben Gróf Széchenyi György érsek vásárolja meg őket az udvartól. Majd testvérére, Lőrincre és gyermekére hagyja végrendeletileg. Ezzel a falu történetében újra több évszázadra egy földbirtokos család, a Széchenyiek játszanak szerepet.
Táska a 18. századtól kezdve horvát faluként szerepel a forrásokban. A 16. század második felében a Somogyvár-Balaton közti rész elpusztult lakosságának a helyére a törökök iflákokat telepítenek. Az iflákok Balkánról származó eredetileg vlah eredetű népek, de túlnyomó részük ortodox szerb. Azonban itt katolikus boszniai horvátok is lehettek köztük. Az iflák népesség a törökök által privilegizált népelem voltak, így viszonylag jól nyomon követhetőek a török adóösszeírásokban. Ezeket az adóösszeírásokat áttanulmányozva azonban elmondhatjuk, hogy nem telepszenek meg Táskán, csak a környező falvakban. A táskai horvát lakosság névanyagában azonban előfordulnak vlah nevek, ilyen például a Fellai és talán a Gyanó is.
A tizenöt éves háború vihara azonban elsöpri ezt a népességet. A 17. század elején újra benépesülnek a falvak és az oklevelekből kiderül, hogy túlnyomó részt horvát lakossággal. Táskára nagy valószínűséggel ebben az időszakban érkeztek a lakosok. Erre utal a somogyvári plébánia História Domusa, amely megemlíti, hogy Somogyvár, amely szintén Nádasdy birtok volt, horvát lakosságát a Nádasdyak telepítették át Száva menti uradalmaikból.
A telepítés nem egy hullámban zajlott, gyakorlatilag végigkísérte az egész 17. századot, sőt eltartott egészen a 18. század közepéig. Csúcspontja 1686 után következett be, mikor is Boszniából több mint százezer horvát települt át Szlavóniába, Baranyába és Bácskába, illetve a Balaton mellékére.
Ezzel párhuzamosan folyik a horvát egyház kiépülése is. Első biztos adatunk horvát papokról 1643-ban van, mikor is Andocson horvát jezsuita misszió működött, amely a Balaton környéki horvát lakossággal foglalkozott.
1687-től kezdve egészen a 18. század végéig ladiszlaita ferencesek járták a vidéket a segesdi ferences zárdából. A ladiszlaiták törzsterülete Zágráb és Várasd vidéke volt és nem meglepő, hogy ebben az időszakban a telepesek utolsó hullámaként erről a vidékről származó horvát telepesek érkeznek, így: Dörnyei család, amely Dornje községből származik vagy ilyen a Mura közi Kotort család. Valószínűleg közéjük tartozott a Ladányi család, ugyanis a Nyugat-Horvátországból érkező telepesek első somogyi állomásai közé tartozott Gadány község is, ahonnan többen is áttelepültek Táskára.
A legtöbb Nyugat-Horvátországból érkező telepesnek nem családneve került be az adóösszeírásokba, hanem mert az itt élő horvát lakosságtól való megkülönböztetésként, akik boszniaiak illetve szlavónok voltak, ezért tótnak vagy sokácnak nevezték magukat, a tulajdonnevük horvát lesz.
Táska 1699-ben 31 házzal rendelkező községként szerepel a földesúri iratokban, mely bizonyítja, hogy lakosságának alapvető struktúrája kialakult.
A korszak intenzív paraszti vándormozgalmai és ezeket elősegítő földesúri kedvezmények pedig magyarázzák azt a tényt, hogy Táska mind ennek ellenére az országos iratokban az 1 710-es évek elejéig lakatlanként szerepel. A nagyhatalmú földesúri családnak egész egyszerűen nem volt érdeke, hogy az állatni tisztségviselők, adószedők tudomást szerezzenek a faluról.
1718 ban Táska 28 háztartást írtak össze, és a következő évben készült megyei összeírásokban 29-et, amely alapján a népesség létszáma 400-500 fő körül kellett hogy legyen, amelyről tudjuk, hogy horvátok voltak. A lakosság végleges megtelepedése után a település stabilizálására utal, hogy 1752-ben fölavatták Táska templomát, amely a régi templom alapjaira épült. Ezt a templomot majd 1820-ban váltotta fel a mostani templom. Hozzá kell még tenni, hogy ebben az időszakban is egészen 1831 -ig a falu papjai horvátok voltak, akik a zengi illetve a zágrábi egyházmegye területéről érkeztek.
1943-44 háború előtti időszakra vezethető vissza a táskái futball. Amikor a község bajnokságban nem szerepelt, de a környező községek egymás közt „levente” néven mérkőzéseket szerveztek. A háború utáni időszakban Táska község labdarúgó csapata körzeti labdarúgó bajnokságban szerepelt, Táska néven 1959-ig.
Megyei II. 1976.
Álló sor: Kis Dörnyei Lajos, Dörnyei Lajos, Kis Dörnyei László, Kis Kotor József,Codányi István, Czobor István, Dörnyei Lajos (szertáros). Guggolnak: Tüttő István,Hajdú István, Beké Zoltán, Kovács László, Rácz István, Rácz József
Megyei II. 1978.
Álló sor: Kis Dörnyei László, Kis Kotor József, Vasvári József, Gynó István, Fejes András, Dumity István, Kis Dörnyei Lajos (edző). Guggolnak: Halász Lajos (vez. tag), Takács János, Garai Lajos, Kovács István, Gelencsér János, Kovács László, Hajdu István (vez. tag).
1959 decemberében megalakult a Rákóczi Szövetkezet, a Szövetkezet a csapat fenntartója, ezáltal a csapat felvette a Rákóczi Tsz. Sportkör nevet. Vezetője Zsíros Ferenc volt. A járási bajnokságban a labdarúgó csapat többször nyert bajnokságot, azonban felsőbb osztályba nem léphetett, mert nem volt bekötő kimenő szilárd útburkolat.
Megyei II. 1982.
Álló sor: Szűcs Gábor, Garai István, Oláh János, Kis Kotor József, Gyanó István, Posza László. Guggolnak: Dumity István, Kovács István, Orbán István, Garai Lajos, Czobor Zoltán, Molnár János, Lőrinczi János.
Megyei III. ifjúsági 2001.
Álló sor: Bokor József, Gazdag Krisztián, Szabó Gergely, Horváth Lajos, Niklai Nándor, Bera Lajos (szertáros). Guggolnak: Tino Krisztián, Horváth Balázs, Dörnyei András, Schmid Attila
A csapat 1967-ben sportszerűségi versenyt nyert az MNK-küzdel-mei során 1967. november 7-én Virág Lajos csapatkapitány vezetésével. Tsz részéről Zsíros Ferenc támogatásával a Népstadionban vette át a csapat a jutalmat (kupa, + 16 garnitúra melegítő).
1967-ben a csapat feljutott a megye II. o.-ba. 1982-ben megye II. bajnokságot nyert a csapat, de nem juthatott fel a megye I. o-ba, mivel az ifjúsági csapat eredménye befolyásolta beszámított a felnőtt eredményébe és a II. helyezett Balatonföldvár léphetett az I. o.-ba, azonban Táska Rákóczi Tsz. SE. csapata kapta az aranyérmet és az oklevelet.
Az elmúlt időszakban a megye II. o-ban a csapat jó eredményeket ért el, a kupaszerepléseken viszont újra kimagasló eredményt ért el 20 év után, amely kitüntetés ismét egy Magyar Kupa Sportszerűségi verseny különdíját kapta, amelyet Szolnokon a Magyar Kupa szünetében vette át a táskái csapat nevében apa és fia Kis Dörnyei Lajos és fia László. A megye II. o.-ban a táskái futballcsapat 30 évet élt meg, sikeres szereplésekkel. Sajnos 1997-ben a csapat kiesett, azóta a csapat Táska SE. néven a megye III.o.-ban futballozik.
Megyei III. 2001.
Álló sor: Rácz István vezető edző, ifj. Rácz István, Tóth Zoltán, Csáki Zsolt, Gelencsér István, Tálos Krisztián, Tino Zsolt, Rácz Balázs, Bokor József. Guggolnak: Molnár László, Molnár Gábor, Gelencsér József, Dörnyei László, Garai György, Dörnyei Árpád. Takács Ferenc, Bera Lajos szertáros
Forrás: sulinet.hu oroksegtar